Kell-e még a szerencsétlenségből?

A szociálisan hátrányos helyzetűek, szellemi sérültek integrációja – hogyan és hol?

Székelyhíd szociális hálója kezd kialakulni, de szociális téren nem áll jól városunk, van még bőven teendő – aki itt él nap mint nap, ezt tudja. A polgármesteri hivatal hivatalos adatai szerint 99 szociális segélyben részesülő ember él Székelyhídon, 56 beteggondozó (olyanok, akik a családtagjaikat otthon ápolják), és a nemrégiben elkészült városfejlesztési stratégia adatai szerint településünkön minden ötödik ember analfabéta. Településünk elöregedőben van, kevés a munkahely, a  fiatalok kénytelenek másfelé munkát vállalni, hiszen ha elvégzik az egyetemet, nincs ahova hazajöjjenek.

 

 

A helyi munkaerőpiac nem igényel magasan képzett munkaerőt, sőt még a kétkezi munkás is nehezen talál valami pénzkeresési lehetőséget. Szóval van gond elég.Nemrégiben az Écaussiennes utcában az Altersdorf Evangélikus Alapítvány megvásárolt egy lakóházat, és szellemileg sérült fiatalokat költöztettek oda. A 18. életévüket betöltött embereket egy programba szeretnék bevonni, aminek a neve 18+ és őket a székelyhídi munkaerőpiacra óhajtják integrálni. Nem rossz ötlet, csak azt nem értem, hogy nincs-e elég nyomorúság a településen, ahol az előbb említett szociális gondokat nagyon nehéz megoldani, erre az állami intézmények a nyakunkba varrnak egy ilyen problémát?

 

 

Béres Csaba polgármester kérdésünkre elmondta, hogy őt megkeresték az alapítvány munkatársai és elmondták neki, hogy megvettek egy épületet (az Anei doktor családi házát) ahol ezt a tevékenységet fogják végezni. A hivatalnak beleszólása nincs, jogilag minden teljesen korrekt módon történt. Csak azt nem mondták meg, hogy a „bentlakókat” MÁS településről hozzák ide.
Lehet, hogy már önök is találkoztak ezekkel a fiatalokkal, akik barátságosak, kedvesek, még a jóisten is megverne minket, ha rosszat mondanánk róluk, de azért véleményem szerint mégsem kellett volna tetőzni a szociális gondokat Székelyhídon. Már csak ez hiányzott…

 

 

Mégis mi a teendő? – kérdeztük meg a városvezetőt, aki azt válaszolta, hogy bizonyára vannak hasonló gondokkal küszködő családok Székelyhídon és a hozzá tartozó településeken. Ezeket az embereket szeretnék felkutatni és ha megtalálják, akkor azt a fent említett alapítványt kell felkérni arra, hogy azokat támogassa programjával. Így legyen, a szellemi fogyatékos fiatalok gondozása a világon mindenütt létezik, mindenütt olyan probléma, amit a mikrotársadalomnak kezelnie kell. Csak az a nem mindegy, hogy hogyan és hol végezzük a probléma kezelését.

 

 

Gazda Réka

Forrás: erhangja.ro